Ezzel a hírrel kapcsolatban kettős érzéseim vannak. Egyrészt persze jó, ha az emberek azt látják, hogy egy ilyen minuszíkús h***e p**a is képes megtanulni búvárkodni, tehát nem lehet ez olyan nagy dolog. Másrészt utálom a tudatot, hogy bármi közös van bennünk. Ezért mondjuk nem hagyok fel a búvárkodással, de ennek apropóján ismét elgondolkodtam egy régi dilemmámon: Jó-e az, hogy egyre többen búvárkodnak? Mint minden ember én is nagyon szívesen beszélek, mesélek bárkinek a hobbimról (az egyszerűség kedvéért nevezzük a búvárkodást hobbinak, bár valójában sokkal többet jelent számomra), és próbálok minél izgalmasabb és érdekesebb képet festve rávenni mindenkit, hogy próbálja ki. Mindig nagyon örülök, amikor valaki az én színes elbeszéléseim :) és bátorításom hatására elmegy búvárkodni, és élményekkel gazdagodva tér haza, esetleg maga is szenvedélyes búvárrá vállik.

Ugyanakkor sokszor bosszankodom a sok amatőr búvárt látva, akik semmibe veszik a fontosabb biztonsági szabályokat, kuplerájt csinálnak a hajón és a tengerben egyaránt. Tönkreteszik a merülésemet azzal, hogy állandóan figyelni kell rájuk, mindig útban vannak, lerúgják a maszkomat, letapossák az élővilágot. A legjobban pont azt utálom, hogy a búvárkodást olyan szintű nyári szabadidős tevékenységenk tekintik, mint a vizibiciklizést. Nem értik és nem is látják a fontosságát apró részleteknek, és a szépségét alig észlelhető víz alatti jelenségeknek. Figyelmetlenül továbbúsznak egy helyes kis leopárd csiga mellett (mint például ez itt fent), és fogalmuk sincs arról, milyen fontos mondjuk a fény beesési szöge.

Sajnos ennél közelebb sosem jutottam a dilemma feloldásához.