Régi ügy, de én csak most bukkantam rá, és úgy gondoltam megér egy misét, hogy tisztázzunk egy félreértést. 2004 április 25-én Newport Beachen egy búvárhajó kapitánya, a 62 éves Ray Leslie Arntz ottfelejtette a merülőhelyen az egyik búvárt, a most 51 éves (akkor 45 éves) Daniel E. Carlock-ot. A perben, amelyben Mr. Carlock 4 millió dollárt követelt a búvárbázistól, a kapitány egy sokakák számára furcsa mondatot mondott, amit aztán a média - szokás szerint nulla háttértudással - döbbenetet színlelve, túlfűtött bulváros töltéssel tett közzé. A mondat így hangzott: Ne hibáztassanak engem azért, mert elhagytam egy búvárt. A történetben sokan hibáztak, de a hajó kapitánya biztosan nem. A történet apropóját az adja, hogy a bíróság 3 év pereskedés után megítélte a 4 millió dollárt Dan Carlocknak. (a képen Dan Carlock, a képet ő maga készítette a 4 órás hánykolódás során)
A story röviden (részletesebben itt): 2004 április 25-én a Sundiver nevű hajó kifutott a Los Angelestől délnyugatra lévő Newport Beach kikötőjéből, hogy emlékezetes élményekkel ajándékozza meg a fedélzetén lévő 17 búvárt, bár Mr. Carlock bizonyára lemondott volna erről az "élményről". 2 merülést terveztek a búvárok, az elsőt egy olajfúró toronynál, a másodikat egy hajóroncsnál. Reggel 8.30-kor sűrű ködben meg is érkeztek az első merülőhelyre, a Newport Beachtől 7 mérföldre lévő Eureka nevű olajfúró toronyhoz, ahol erős áramlást észleltek. A búvárok első négyes csoportja - köztük Mr Carlock - elindult a mélybe, de a második csoport nem tudta megkezdeni a merülést a tenger heves hullámzása miatt. 30 láb (durván 9 méter) mélyen Mr Carlocknak problémája támadt az egyenlítéssel, ezért megállt, merülőtársai viszont tovább folytatták a süllyedést. Nem sokkal később, mikor sikerült a középfülében lévő nyomást kiegyenlíteni, követte társai buborékjait, de hamarosan elveszített őket szem elől. 108 láb mélyen (kb 33 méter) végleg elveszített őket, és rájött, hogy egyedül maradt, ekkor a felemelkedés mellett döntött. A biztonsági megálló után a felszínre emelkedett, és észlelte, hogy az áramlás elsodorta a merülőhelytől. A sűrű ködben még látni vélte a hajó körvonalait, de hiába fújt sípjába, annak hangja elveszett a hajó motorjának, és a fúrótorony ködkürtjének zajában. Carlock először nem aggódott, biztosra vette, hogy a hajó fedélzetén gyorsan feltűnik a hiánya. Még sokszor belefújt a sípjába, de senki nem érkezett a segítségére és hamarosan már a hajó motorját sem hallotta, ekkor tudatosult benne, hogy otthagyták.
A hajó átállt a második merülőhelyre, és csak a második merülés befejezésekor észlelték, hogy hiányzik egy búvár. Ekkor értesítették a partiőrséget, akik rögtön keresni kezdték Carlockot. A második merülőhelyen. A későbbi vizsgálat szerint ugyanis az első merülés után a dive master tartott névsorolvasást, és mindenki válaszolt, amikor a neve elhangzott, merülőtársa pedig, akivel aznap reggel találkozott először, nem jelezte, hogy hiányzik a társa, és a dive master maga nem győződött meg arról, hogy Carlock valóban visszaérkezett-e a hajóra.
Hogy ne húzzam túl hosszúra, a story végül szerencsés véget ért, mert az Argus nevü vitorláshajó, fedélzetén egy csapat cserkészfiúval véletlenül észrevett és megmentette Mr Carlockot, miközben a partiőrség még mindig a második merülőhelyen keresgélte az eltűnt búvárt. (a képen Dan Carlock és az őt először észlelő cserkészfiú, a 15 éves Zack Mayberry)
A lényeg: A hajó kapitányának igaza volt. Ő a hajóért felel, a dive master pedig a búvárokért. Hogy könnyebb legyen megérteni, a dive master az idegenvezető, a hajó kapitánya pedig a buszsofőr. A buszsofőr nem számolgatja az utasokat, hanem amikor az idegenvezető szól, hogy indulhat a busz a Halászbástyához, akkor becsukja az ajtókat, és elindul. A hajó kapitánya a merülés után alapesetben a motort sem indíthatja be addig, amíg a DM nem adott erre utasítást, hiszen a vízben lévő búvárokat a hajócsavar súlyosan megsebesítheti. A DM felelős a teljes merülés megszervezéséért és problémamentes lebonyolításáért, a szállítás csak az egyik abból a rengeteg dologból, amire neki figyelnie kell. Ő választja ki a merülőhelyet, briefeli a búvárokat a merülőhelyről, az esetleges veszélyekről, méri fel a helyszínt, ad engedélyt a merülés megkezdésére, és figyel arra, hogy minden búvár épségben visszatérjen a hajó fedélzetére. És persze szükség esetén ő szervezi meg az eltűnt búvár keresését is.
Mr Carlocknak hihetetlen szerencséje volt, a nyílt óceán felé sodródva a biztos halálra készülhetet. Megúszta egy négyórás hánykolódással a tengeren, egy bőrrákkal, amit a napsütés okozott, és egy életre szóló pszihés sokkal. 
Ennél lényegesen rosszabbul járt az amerikai Tom és Eileen Lonergan, akiket 1998. január 25-én egy merülés után felejtettek ott az ausztráliai korallzátony egyik cápáktól hemzsegő merülőhelyén. Soha nem találták meg őket. Történetük ihlette az Open water című mozit, bár valójában nem tudhatjuk, hogy mi történt a két amerikaival miután otthagyták őket a zátonynál, hiszen ők azt már nem tudták elmesélni. Több hónappal később 100 mérföldre északra egy halász megtalálta Tom írótábláját, amire reszkető kézzel a következő szöveget firkálták: "[Mo]nday Jan 26; 1998 08am. To anyone [who] can help us: We have been abandoned on A[gin]court Reef by MV Outer Edge 25 Jan 98 3pm. Please help us [come] to rescue us before we die. Help!!!" A felszerelésükből még több darabot megtaláltak később, az azokon lévő nyomokból biztosra vehető, hogy nem a cápák végeztek velük, hanem vélhetően a vízhiány miatt bekövetkező delirium és mentális zavartság következtében ők maguk bújtak ki felszerelésükből, amik hiányában képtelenek voltak a vízfelszínen maradni, és így megfulladtak.
