Az általam ismert legtöbb búvár, - akik a búvárkodást komolyan is veszik, nem csak egy olyan nyaralós kikapcsolódásnak tekintik mint a jetskizést -, komoly környezettudatossággal is rendelkeznek. Persze vannak kivételek, ismerek olyan - több rendszerben is oktató - több ezer merüléses búvárt is, aki semmilyen felelősséget nem érez a környezete iránt, de ez már egy emberi minőséget jelez, szóval az illető a "privát" életében is egy paraszt. A túlnyomó többség azonban szívén viseli - nem csak a tengeri, de a szárazföldi - környezete tisztaságát és egészségét.Nem csak szavakban, de sokszor tettekkel is jelzik, valóban fontos nekik Földünk élővilága, egészsége, tisztasága.

Azt hiszem, úgy van ez, mint a természetjáróknál. Aki szeret kirándulni, felháborodik, ha az erdőben egy kidobott mosógépet vagy elhajított rozsdás biciklit talál. Valahogy mégis elnézőbb a társadalom azokkal szemben, akik a mosógépet vagy a rozsdás biciklit inkább valamelyik közeli élővízbe dobják.

Ki tudja, miért, de azt gondoljuk, ott kevesebb bajt okoznak. Majd csak lebomlik egyszer, úgyis olyan nagy az a tenger/óceán, addig sincs szem előtt. Szóval ha nem látjuk, akkor már meg is szűnt a probléma. Aztán jön a gyanútlan búvár, úszkál békésen, gyönyörködve a tenger csodáiban, amikor hirtelen ezt látja.

Leesik az álla, elszomorodik, felháborodik, dühös lesz. Ki-ki vérmérséklete szerint. És akkor még nem is beszéltünk a partról vagy a hajókról vízbe hajigált kisebb méretű szemetekről: sörösüveg/doboz, konzervdoboz, műanyag palackok, stb. Hát mit mondjak? Ezek sem nyújtanak épületes látványt a víz alatt.

Meggyőződésem, hogy ezen a helyzeten személyes példamutatással lehet változtatni. Emlékszem, hogy még nagyonkezdőbúvár koromban egy merülés alkalmával azt láttam, hogy a DM felvesz a homokból egy üdítősdobozt és a jacketje zsebébe teszi. A víz alatt nem igazán volt lehetőség megbeszélni ezt a dolgot, de feljövetelünk után félig viccesen, félig gúnyosan meséltem tapasztaltabb búvártársaimnak, hogy mit láttam. Értetlenkedésemen meglepődtek, és közölték, hogy ők is így tesznek, amikor ilyen kisebb méretű szemetet találnak a merülés során. Az esti hidratációs processz során (értsd sörözés) aztán sokat beszéltünk erről. Azóta ha a víz alatt értelmezhető méretű szemetet (tehát nem mosógépet vagy biciklit) látok, begyömöszölöm a jacket zsebébe, hogy aztán a hajón a szemetesbe tegyem. Csak remélni tudom, hogy egyszer engem is meglepődve néz majd egy újonc ezen akcióm közben, hogy aztán a következő merülésétől kezdve ő is így tegyen.

Vagy emlékszem a csodálkozó arcokra, amikor elmeséltem, hogy részt vettem búvár szemétszedési akcióban (sajnos csak egyszer). Igen, ilyen is van, ráadásul szerintem nagyon nagy kaland. Már nem emlékszem, hogy melyik horvát hivatal (talán a turisztikai) szervezi. A lényege, hogy szállást, ellátást és palacktöltést biztosítva összecsődítenek egy jó csomó búvárt egy meghatározott helyre és időre, cserébe azt várják, hogy a búvárok egy szervezett akció keretében annyi szemetet szedjenek össze a víz alatt, amennyit csak bírnak. Maga a szemétszedés pedig úgy zajlik, hogy egy óriási - a forgalomból erre az alkalomra kivont - komphajó felveszi a fedélzetére a 2-300 búvárt, azok beöltöznek, a hajó lenyitja az egyik oldalon a rámpát és miközben lassan, egyenes vonalban halad a megtisztítandó öböl szájánál, a búvárok egyenként beugrálnak róla a vízbe. Ezután már nincs más dolguk, mint lemerülni ott, ahol vízbe értek, és a part felé úszva összeszedni minden kisebb méretű szemetet és beletenni az erre a célra kiosztott zsákokba. És hogy miért kaland? Egyrészt nagyon ritka, hogy egyszerre, egy helyen ennyi búvár jöjjön össze. Mondanom sem kell, hogy a szemétszedésen kívül mi mindenre jut még idő ezeken a túrákon. Másrészt a vízbemeneteli metódus is nagyon ritka és élvezetes megoldással történik, átélni is nagyon jó és látványnak sem utolsó. Azt hiszem, ez is egy jó példája annak, hogyan lehet olyan megoldásokat találni, ahol mindenki jól jár, de leginkább a környezetünk. Ez nem is igényel nagy erőfeszítést. Csak egy kicsit. Ugye látják?

(Valamennyi fotót magam készítettem. Szomorúan.)