Mindig is azt gondoltam, hogy a búvárszafari a búvárkodás non plus ultrája, a merülés Mount Everestje, a búvárok Nirvánája és éppen ezért nyilvánvalóan minden igazi búvár nedves álma. Ha valaki nem tudná, akkor a búvárszafari az a műfaj, amikor felszállsz egy hajóra, ami miután kifutott a kikötőből (általában, de lehet ennél valamivel rövidebb vagy hosszabb időszak is) egy hétig vissza sem tér oda, és onnantól te a hajón laksz és más dolgod sincs csak annyit merülsz, amennyit bírsz.

Amikor előszőr hallottam erről, rögtön tudtam, hogy ez nekem kell. Szenvedélyes búvárként úgy éreztem, nincs az a merülésmennyiség, amitől én megcsömörlenék. Nem is igazán értettem a búvár barátok, ismerősök akadékoskodó megjegyzéseit. Minden estre az biztos, hogy nem egyedül vagyok ezzel a betegségemmel, mert a szafarihajók mindig, minden szezonban megtelnek. Az Adrián is indulnak búvárszafarik, de természetesen a magyar búvárok számára leginkább elérhető egzotikus célpont az egyiptomi, vörös tengeri szafari a legnevezetesebb búvárkörökben.

Semmi nem kötelező

Az orrvérzésig merülésen és a rengeteg látnivalón kívül mitől is olyan nagy élmény egy búvárszafari? A hangulattól. Az ember fellép a hajó fedélzetére, lerakja valahol a cuccát és onnantól kezdetét veszi a gondtalan élet egy hétig. Nincs pakolás, mert az összes cuccunk végig ugyanazon a helyen van. Nincs rohanás, hiszen semmilyen programunk nincs, ráadásul a hajón ugyan hová rohannánk. Nincsenek kötelező programok. Nincs térerő (legtöbbször), nincs internet, ezért nem zaklat a főnök meg a kollégák, akik vagy nem jegyezték meg, hogy mikor vagy szabin, vagy megjegyezték, de leszarják. Nincs ruhapara, mert mindenki magasról tesz rá, hogy a méregdrága Gucci farmer rövidnadrágodat vágod tönkre a tűző napsütésen vagy valami ezerszer mosott, kinyúlott, kifakult vackot. Vannak viszont esti bulik. Minden este. Ezeket persze érdemes korlátok között tartani, különben esélytelen, hogy a másnap reggeli, általában 7-kor esedékes merülésre használható állapotban legyél. Már amennyiben merülni szeretnél, mert természetesen egyik merülés sem kötelező. Már csak ezért is nagyon praktikus, hogy akinek kedve van, a fedélzeten is alhat, hiszen egyrészt így az esti bulikból bárki, bármikor "kivonhatja" magát, de bármikor vissza is kapcsolódhat, és persze a reggeli merülésre is gyorsabban elkészül az ember, ha a Dive Master ébresztése után egy gyors fogmosást követően már nincs más dolga, csak felvenni a búvárszerkót. Vannak még jó beszélgetések, fergeteges közös kajálások, haverkodás a hajó legénységével, akiknek normál udvariassági frázisoknak hazudott durva magyar káromkodásokat lehet tanítani, hogy az utánunk következő magyar turnus búvárainak egy életre szóló feladványt jelentsen, köszönés helyett miért küldte el őket tört magyarsággal a búsba a hajósinas. Van még továbbá lazulás, relaxálás, szundikálás, napozás, olvasás, zenehallgatás tetszés szerint a merülések között vagy helyett. Béke, szeretet, napsütés.

Ide nekem az oroszlánt

Mondhatnánk, hogy ez tök jó, de ugyanezt meg tudjuk tenni elvonulva valami Isten háta mögötti BAZ-megyei kisfaluban is tizedannyiért. Hát persze, hogy mindennek a savát borsát a merülések, a fantasztikus látvány adja víz alatt és felett. A szafarik ugyanis pont arra adnak lehetőséget, hogy távolabbi és ezért ritkábban merült, kevesebb búvár által látogatott helyekre is eljussunk, hiszen nem kell a hajónak estig visszaérni a kikötőbe. A páratlan természeti szépségek, színes halak, fura élőlények mellett itt az érintetlenebb természeti környezetben aztán jó eséllyel botlunk nagyvadakba is. Jönnek a cápák, teknősük, mantaráják és esetleg cetcápák és delfinek, csak győzzük kapkodni a fejünk. 

Daily rutin

Na de hogy is néz ki a napi program. A reggeli első 7 órai merüléshez kb 6.30 táján ébresztget a Dive Master. Gyors fogmosás után 6.40-kor briefing, 6.45-kor már öltözünk, 7-kor a vízben vagyunk. 7.05-kor balról egy teknős, 7.10-kor jobbról egy szírticápa. Ja bocs, kettő. Közben 2-3 muréna, kékpöttyös rája, papagájhalak, íjjhalak, bohóchalak. 7.20-kor megérkezik egy napóleonhal kaját kunyerálni. 7.35-kor engedelmeskedünk az idegesen integető arab DM-nek, és 40 méteren otthagyjuk a 3 rókacápát, amiket eddig filmeztünk és fényképeztünk. 7.40-kor emelkedés közben jobbra egy baracuda raj. Akkor ez inkább jobbra-cuda raj. Höhö, bocs. 7.45-kor kidekózzuk a rókacápák miatt kiérdemelt "büntetést" (Mégis csak előbb ott kellett volna hagyni őket ahogy a DM jelezte? Dehogy.). 7.50-kor a felszínen vagyunk. Kiadogatjuk a felszerelést, hagyjuk, hogy az arab legénység lesegítse rólunk a cuccot, önérzetesebbek leveszik egyedül is. Ennél több dolgunk nincs is, hiszen a szafariban pont az a jó, hogy nincs felszerelés mosogatás, elpakolás, hurcolás. Nyugodtan otthagyhatjuk a padokon, vállfákon, hiszen az elkövetkező héten egyfolytában szükség lesz rá.

Ezután reggeli és zuhanyzás. Nem feltétlenül ebben a sorrendben, attól függ, mennyire vagy éhes. Majd lustálkodás 11-ig (aminek persze funkciója is van, ilyenkor szellőzik a vérünkből a nitrogén), amikor kezdődik az egész elölről, azzal a különbséggel, hogy a feljövetel után most ebéd következik nem pedig reggeli. Ismét lustálkodás, majd jön a harmadik merülés kb. 3 órakor. Utána mi jön? Hát persze, hogy lustálkodás, meg előtte egy kis uzsonna. Az utolsó merülés este 6-7 óra magasságában már éjszakai merülés, aztán vacsora. Utána party, shisha, khm szeszes ital, zene, az este előrehaladtával egyre koordinálatlanabb mozgás, mindenkit szeretünk érzés, összeölelkezős fotók és hülye videók készítése. Éjfélkor lefekvés. (kivéve persze a Welcome és a Farewell party estéjén). Bónusz: hajnali kettőkor ébredés, mert egy cetcápa a fejével bökdösi a hajóhoz kötött gumicsónakot. Ja, csak a planktonokat vacsorázza a felszínen, visszaalvás. Na és ez így megy nap, nap után. Ugye, hogy meg lehet unni. Főleg a merüléseket. Napi négy merüléssel, ha esténként nem is csapatod magad széjjel, a negyedik napon már komolyan elgondolkodsz azon, hogy kell-e neked az az éjszakai merülés. Az ötödik napon már a reggeli is kérdéses. De nincs megállás, tudod, hogy a paradicsomban vagy, egy hét múlva az íróasztal mellett már visszasírod a kihagyott éjszakai merülést. Aztán persze mikor már a vízben vagy, egyáltalán nem bánod, hogy jöttél.

Van zsák?

Egy szigorú szabály van: alkohol napközben nincs. Ahogy a magyar merülésvezetőnk fogalmazott: aki nap közben egy korty alkoholt is iszik, az ezzel kinyilvánítja azon szándékát, hogy aznap már nem akar többet merülni. Sebaj, este be lehet pótolni mindent, ami aztán búvármémek kialakulásához vezet. Biztosan mindenki ismeri azokat a vicceket, amik csak bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után viccesek. Akkor viszont fetrengve nevetősen. Nekünk is van egy ilyen viccünk: a pali bemegy a táskaboltba és megkérdi: Van zsák? Eladó: Nincs zsák. Vevő rémülten: Nindzsák? Hol? Oké tudom, szánalmas. Mindenesetre nálunk ez a vicc az első este elhangzott és onnantól kezdve már akkor is röhögtünk, ha valaki csak annyit mondott: nindzsák. Egyszer aztán valamelyik zseninek eszébe jutott, hogy ha felveszi a búvárruhát a kapucnival együtt, akkor kísértetiesen hasonlít majd a beöltözött nindzsa harcosokhoz. A gondolatot tett követte, hiszen a tett halála a gondolkodás - tartja az ősi dakota közmondás. A mi zsenink és két társa az éjszaka közepén előrángatta búvároverállját és máris három rettenthetetlen nindzsa állt előttünk. Sírvaröhögésünktől kísért nindzsabemutatójuk sikerén felbuzdulva újabb kihívás után néztek. A mellettünk álló másik szafarihajó ideális támadási célpontnak ígérkezett. Az álmoskönyv és a cápák étlapja szerint nem tanácsos éjszaka vízbe ugrálni, ezért a készséges arab legénységet beszélték rá, hogy a gumicsónakon halkan vigyék át őket a szomszéd hajóhoz. Az eredményt itt láthatjátok.

Szóval így néz ki egy hajósszafari. Esetleg ez a nindzsás dolog lemeradhat. Viszont a merülés orrvérzésig garantált. Ha meg akarod unni a búvárkodást, ez a legjobb módszer. Kár, hogy a hatás csak egy napig tart.