Időnként előkerülnek első pillantásra brilliánsnak tűnő megoldások, amelyek kiválthatják a ma használatos búvárfelszereléseket. A legutóbbiról én is írtam egy postot még 2010-ben, aztán azóta sem hallottunk erről a tervről semmit, ami szerintem nem véletlen. Most egy újabb elképzelés került elő - a Daily Mail online verziójában olvastam róla -, amely kiérdemelte tőlem a "Szép és használhatatlan" címkét. A leírás szerint a kétoldalra kinyúló karokban lévő cellák kiválasztják az átáramló vízből az oxigént, amit egy minikompresszor a megfelelő nyomásra sűrít egy miniatűr tartályba, ahonnan aztán belélegezhetjük. Már megint egy eszköz, ami forradalmasítja a búvárkodást. A Triton névre keresztelt eszköz kétségtelenül baromi jól néz ki, ami nem is csoda, hiszen egy designer tervezte Dél-Koreában. Innentől lett gyanús a dolog. Egy designer tervez egy műszaki eszközt?
A Triton létrehozásához ráadásul különösebb fantázia sem kellett, hiszen nagyjából ilyen eszközt álmodtak meg a Star Wars készítői is, sőt a 007-es ügynöknek is állandó kelléke valami ilyesmi eszköz.
Az ötlet tehát nem új. Mit tud ilyenkor tenni egy designer? Tervez neki valami coolabb kinézetet. Nem ártott volna azért kicsit a fizikával is foglalkoznia, mert ahogy a korábbi postomban felvázolt elképzelés, ez is több sebből vérzik.
Már a cikk eredeti címe is marhaság: A maszk lehetővé teszi, hogy oxigénpalack nélkül lélegezzünk víz alatt. Nos a búvárok továbbra sem oxigénpalackkal lélegeznek víz alatt. A kedvtelési könnyűbúvárok (tehát most ne beszéljünk a Trimixes technikai búvárokról meg a Nitroxos merülésekről) sűrített levegővel töltött palack segítségével lélegeznek, azaz ugyanolyan összetételű levegőt lélegeznek be, mint mi mindannyian itt a felszínen. A levegő itt a Földön ugyanis nem tiszta oxigénből áll, hanem túlnyomórészt Nitrogénből (kb 78%), kisebb részt oxigénből (Kb. 21%), a maradék 1%-ot egyéb gázok teszik ki (nagyrészt Argon). (Egyes szerencsétlenebb embertársaink ezek bizonyos részeit szénmonoxiddal helyettesítik.) Ezzel a sűrített levegővel sem lehet tetszőleges mélységre merülni, mert már az egy egységnyi levegőnek ez a 21%-nyi oxigéntartalma is bajt tud csinál akár már 60 méternél is. Ennek az az oka, hogy az oxigén nagy nyomáson mérgező, izomgörcsöt okoz, ami természetesen a szívizmot is érinti. Na most akkor képzeljük el, hogy az egységnyi belélegzett gáz 100%-a oxigén, ezzel kb. 5 méterig lehet biztonságosan merülni. Ilyen mélységekhez már ma sem használ senki búvárfelszerelést, kis gyakorlással bárki leküzdi ezt a fantasztikus mélységet szabadtüdővel. Őszintén szólva én először azt hittem, hogy valami ilyesmire szánják ezt az eszközt is, mert egyébként ha néhány - lentebb vázolt - problémát megoldanak, part menti snorizáshoz egész jó megoldásnak tűnik.
Jogosan merül fel azonban a laikus olvasóban a kérdés, hogy miért is kell a gázt víz alatt a normál - földfelszíni - nyomásnál nagyobb gáznyomáson belélegezni. Képzeljük el, hogy 40 méter mélyen vagyunk a tengerben (ez az engedélyezett maximális mélység haladó könnyűbúvároknak). Ekkor testünk minden négyzetcentiméterét a felettünk lévő 40 méteres vízréteg plusz a felette lévő néhány tízezer méteres légréteg súlya nyomja. Tengerszinten testünkre kb 1. bar nyomás hat, ekkora nyomást fejt ki a fejünk fölött lévő légréteg, aminek az elviseléséhez már hozzászoktunk. A tengervízben azonban ez az egy bár nyomás minden 10 méteren további 1 barral növekszik. 40 méter mélyen tehát 5 bar nyomás hat testünk minden négyzetcentiméterére. Ha belegondolunk, hogy az autók normál keréknyomása 2,0-2,2 bárnál kezdődik, továbbá ha az arányokat nézzük, akkor ez ötszöröse a normál földfelszíni nyomásnak, elég egyértelmű, hogy ez az 5 bár nyomás óriási erővel terheli a szervezetünket, így a mellkasunkat is. Közel ekkora nyomással kell tehát a levegőnek a tüdőnkbe áramlania, különben képtelenek lennénk lélegezni, hiába van nálunk megfelelő összetételű, belélegezhető gáz. Milyen dühítő lenne így meghalni.
Na de hát semmi gond, ez a kis ügyes szerkezet megoldja a megfelelő nyomás kérdését, hiszen a nyomáson - by the way - mérgező oxigént a rajzon látható kis szürke gyufásdoboz a megfelelő nyomásra kompresszálja. Tájékoztatásul, ma egy egyszerű, a palack töltésére használatos hobbi búvárkompresszor ekkora.
Nem kell azonban elkeserednünk, a miniatürizálás rohamléptekkel halad, elég ha csak arra gondolunk, mekkora volt egy mobiltelefon 25 éve. Fogadjuk el azt is, hogy lesz majd olyan akkumulátor, ami ilyen kicsi, mégis képes a megfelelő energiát biztosítani egy kompresszornak, ami persze szintén nagyon pici és nagyon kevés energiát fogyaszt. Megismételném, amit már a korábbi postomban is írtam: nem véletlen, hogy 1943-ban Jacques-Yves Cousteau és Emile Gagnan úgy alkotta meg a ma használatos légzőautómatát, hogy az technikailag a lehető legegyszerűbb legyen. Ha el is romlik valami benne, akkor a levegő szabadon folyik, amivel - ha nem is éppen kellemes körülmények között - de a felszínre lehet szabályosan emelkedni minden további gond nélkül. Egy búvárnak rengeteg felszerelése van még a légzőautómatán kívül. Ha bármelyik meghibásodik is, közvetlenül nem veszélyezteti a búvár életét, egy megfelelően felkészített búvár meg tudja oldani ezeket a helyzeteket. Arra azonban nincs megoldás, ha az a szerkezet, ami a köldökzsinórom, ami az éltető levegőt biztosítja nekem - jelen esetben a Triton - tönkremegy. Márpedig bármilyen elektronikai termék esetében - legyen az bármilyen csúcsminőségű is - lehet arra számítani, hogy egyszer csak nem hajlandó tovább működni.
Persze a mai légzőautómaták esetében ekkor sincs semmi veszve, hiszen ilyenkor normál eljárás a társlélegeztetés a saját vagy a tartalék második lépcsőn keresztül.
Ezután tegyük még hozzá azt is, hogy a palackban lévő sűrített levegőt nem csak lélegzéshez használja a búvár, hanem például onnan enged levegőt a megfelelő lebegőképességet biztosító mellényébe is, szárazruha használata esetén a ruhába is, és azt hiszem, ti is egyetértetek velem a minősítésben: Szép és használhatatlan.
